Iván Alexandrovics Gluhov (1927–1999) Tula megye Szuvorovo körzetének Kulesovo településén, istenfélő parasztcsaládban született, ahol a pravoszláv hit szellemében nevelkedve szülei szerénységre, munkaszeretetre és az emberek iránti jószándékra tanították. Személyiségének alakulására édesanyja, Jevdokija Szergejevna gyakorolta a legnagyobb hatást, akit egész életében gyengéden szeretett és tisztelt. A 30-as években a család Moszkvába költözött, ahol Ivan 1945-ben elvégezte a középiskolát, majd 1948-ban az építészeti technikumot, amely után a moszkvai lakásépítő vállalatnál technikusként kezdett el dolgozni. Az Alekszejevszkben található Tikhvin temploma egyházközségének buzgó tagja volt, ministránsként szolgált.
Azzal a szándékkal, hogy teológiai képesítést szerezzen, 1951-ben I. A. Gluhov a Moszkvai Teológiai Szemináriumban kezdte meg tanulmányait, amelyet 1955-ben sikeresen be is fejezett. Ezután felvételt nyert a Moszkvai Teológiai Akadémiára, ahol 1959-ben végzett, elnyerve a hittudományok kandidátusa címet. Diplomamunkáját a „Keresztény tanítás a gonoszról és annak megnyilvánulásairól” témában írta. Az Akadémia döntésének köszönhetően I. A. Gluhov professzori ösztöndíjas minőségben az Akadémián maradt, és szakfelügyelő-helyettesi kinevezést kapott. A Szemináriumban katekizmust és orosz egyháztörténetet kezdett tanítani, 1972-től pedig szektológiát – az Akadémián. Ugyanebben az évben megkapta docensi kinevezését.
Munkásságáért I. A. Gluhov a Szent Vlagyimir fejedelem érdemérem III. fokozatával, valamint a Szentéletű Szergij Radonyezsszkij érdemrend II. és III. fokozatával, és a Pátriárka adománylevelével lett kitüntetve. 1995-ben Gluhov elzarándokolt a Szentföldre. Életének utolsó éveiben I. A. Gluhov a Moszkvai Mindenszentek Templom egyházközségének tagja volt, ahol a halála utáni gyászszertartást is tartották; temetésére Blagovesenszk településen került sor.
Ivan Alekszandrovics sokat követelő tanár volt, aki biztos tudást ért el a diákjainál és szigorú vizsgáztató hírében állt. Például, kívülről kellett tudni a Szentírás néhány száz aforizmáját. A Szeminárium első évfolyamán Gluhov által tanított Katekizmus – az alapok alapja, a pravoszláv világszemlélet formálásának gerince – a diákok kedvenc tantárgyává vált. Elsajátítása után már könnyen ment az összes többi tárgy tanulása is. Tanítványai Gluhov tantárgyát a közlekedési szabályokhoz hasonlították, amelyeket megtanulva nyugodtan nekivághatnak a nem túl egyszerű életútjuknak. Előadásainak célját I. A. Gluhov a hallgatók jellemének – a Pravoszláv tanítás segítségével történő – kiművelésében látta, azok legjobb tulajdonságaihoz fordulva, az Igazság felé irányítva őket. Gluhov mindig szilárdan a patrisztikus tanokat követte, ami különösen észrevehető volt az ökumenikusokkal és más, nem pravoszláv felekezetek képviselőivel folytatott párbeszédei során. Azok, akik részt vettek I. A. Gluhov előadásain, hálával gondolnak vissza rá, mint egy figyelmes és készséges emberre, nagy műveltségű, csodálatos, kiemelkedő pedagógusra, aki szívesen osztotta meg tudását diákjaival.
Az olvasónak ajánlott „Pravoszláv katekizmus” egy mindenre kiterjedő útmutató a pravoszláv vallás megismeréséhez, a hitről, a reményről és a szeretetről szóló tanítás elsajátításához.
A keresztény hitelméletet tömören a Hitvallás írja le. Benne, mint egy fókuszpontban, összpontosul az összes fontos keresztény igazság. A keresztény reményről szóló tanítást az imádságok, többek között az Úr imája, a „Miatyánk”, és a „Boldogság parancsolatai” tartalmazzák. A keresztény szeretetről szóló tanítást Isten törvényében vagy a Tízparancsolatban találjuk meg.
I. A. Gluhov „Pravoszláv katekizmus” című műve a pravoszláv vallás alapjainak útmutatója, szigorúan azonosulva a patrisztikus művekkel, ezzel együtt tükrözve a szerző személyiségének legmélyét, saját, Istenbe vetett hitét, reményét és szeretetét ugyanúgy, ahogyan arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy közönségében felkeltse az ezek iránti érdeklődést, és megerősítse őket hitükben.
